Már nem születik mese abból, ha látlak,
csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok,
ami vagy - most meg kevés..

Amikor végre valaki számít, akkor neki nem érek semmit, azt mondja, hogy szervusz, többet nem érdemlek, csak ennyit.

A világon a második legrosszabb az, ha meghal, akit szeretsz. Az első legrosszabb, ha engeded úgy fájni, hogy te is meghalsz - itt belül.

---

Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig, vagy óráig...
Csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam
mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam.
Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni hogy szeress.
Könyörögni! Akartalak, ott akkor, mindig és most! Akarom újra hogy láthassalak,
halljam a hangod, érezzem az illatod és azt hogy ne féljek ezt kimondani.
Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!

Olyan ez az érzés, mintha szárnyakat adnál nekem, de azt mondanád, hogy tilos repülnöm velük.

Mert tudom milyen érzés, mikor elveszíted azt akit annyira akartál, és minden amid van romba dől...

Ő akiért feltételek nélkül bármit megtennék, nincs már velem rég, de a hangját hallom bármerre is vagyok...

Mindenki azt mondja, hogy jobbat érdemlek nálad, de én nem akarok jobbat, én téged akarlak...

Te voltál már úgy, hogy azt hitted belehalsz a fájdalomba annyira hiányzik?
Szereted tiszta, mély szerelemmel. Hittél neki, bíztál benne, a nap minden órájában rá gondoltál,
felnéztél rá, ölelő két karja közt megnyugvást találtál. Lested a gondolatát, remegve vártad
a telefonját, éjszaka átbuszoztad a várost, hogy vele lehess. Mindent megtettél érte,
mégis vége lett… és nem tudod miért… Azt hitted az aranyfonál, amivel összekötött a sors
benneteket soha nem szakad el… Tévedtél. És vársz egy jelre, telnek a napok,
hónapok, évek.. és Te vársz.

Bár szeretlek és szeretnélek megérinteni, nem lehet. Nem szánt nekem ilyen jó embert
az ég. Valaki másnak szánt téged, valakinek aki olyan jó mint te. És én örülni fogok,
ha megtalálod ezt a személyt. De szeretnék annak a lánynak a helyében lenni.
De nem lehetek. Te vagy a herceg, de ez nem az én mesém,valaki másé. Hosszú az élet,
de ahhoz rövid, hogy elfelejtselek.

Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.

---

Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt, akit szeret, szeretni nem szabad.

Aki szeret,szeresd és öleld meg
naponta, mert ha nem teszed,
megteszi más,és akkor hidd el,
nem ő a hibás!

Oltsd el a lámpát, kicsit tedd takarékra az agyad, lassíts le egy percre ember, leelőzted magad ! De tudod hogy nem tart örökké, hiszen volt már annyi jel, hogy ami egyszer volt, újra nem jön el.. 

Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.

Mért nem szeretsz úgy,
Mért vagyok visszaút,
Mért kell neked az,
Amit tôlem nem kaphatsz?
Mondd miért, ha mindig visszatérsz,
Mint sebzett madár,
Mért nem érzed úgy,
Egyszer elfogy a visszaút
Mért nem szeretsz úgy,
Hogy félts, mert elveszíthetsz?
Most mész, de mindig visszatérsz,
Mint sebzett madár.

Előtted, Bella, az életem holdtalan este volt. Nagyon sötét, de voltak csillagok - majd keresztül száguldottál az egemen, mint egy meteor. Hirtelen minden tűzben égett, fényes volt, gyönyörű volt. Mikor elmentél, mikor a meteor túlhaladt a látóhatáron, minden sötét lett. Semmi nem változott, de a szemeim megvakultak a fénytől. Nem láttam többet a csillagokat. És már semminek sem volt értelme!

Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, mikor mellettünk ül és tudjuk, hogy sohasem lehet a miénk.

 

---

Miért nem lehet én az a lány, akinről a barátaidnak mesélsz?
Az egyetlen, aki mosolyt csal az arcodra,
az egyetlen, akivel lenni akarsz.
Miért nem lehetek én az a lány? :( :(

Miért titkolnám el szerelmemet? Hiába rejtem el szívemet mások elől - magam hová rejzőzzek előle?

Forgandó a világ, nem örök hát a szerelem se. !?

A szerelem gyönyörű dolog. De az egyiknek mindig túl soká tart. A másik aztán ott marad  ülve, és a semmibe mered. Nézz, mint az őrült. </3 :'(

 A szerelem szeremellek kezdődik, s a legerősebb barátságből is csak gyenge szerelem fejlődhet. [ NembiztosS.;)]

 A szerelem a férfi életében csak egyepizód, a nő életének azonban egész része. :( :)

 A szerelemből mindig az gyógyul ki jobban, aki először gyógyul ki... :(

Ahány kagyló a tengerparton, annyi kín a szerelemben. </3 :'( [De annyi öröm isS.<3]

Az elmúlt szerelem - kialudt vulkán. Sohasem mondhatod el, hogy az újabb kitörés veszélye teljesen megszűnt.

Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem. [Mennyi ez az idő? Meddig kell még, hogy fájjon? :'( ]

Amikor tudod,hogy nem jön,de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szived,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókját,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem birod már, kibuggyannak a szavak,
mikor nem birod már, tűrtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne Nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellenne,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józzan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hissz egyszer élsz,
Amikor villágossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor villágossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomássul, hogy igenis
SZERETED!!!!!!!!!!!!

Fáj olyat szeretni,akit nem érhetsz el,
Aki szinte azt sem tudja hogy létezel.
Tudni h nem kellettél neki,
Érezni h más is szeretni, olyan aki el is érheti...

Akkor tudod meg, mi a magány,
ha egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán.
Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét,
de nem hallja más, csak a nyomasztó sötét.

Olyan sok dolog jár most az eszembe,
És nem tudom hogy mit tegyek vele.
Bár tudom te nem leszel már az enyém hiába is szeretném,
Mégis bízok abban hogy van még remény.
Hazudni kell a szívnek hogy ne fájjon annyira,
Hogy ne törjön szét 2 darabra.
Próbállak elfelejteni,
De nem hiszem hogy menni fog,
Mert a szívem még mindig te érted dobog.
Tudom hogy mostmár vége,
Mindennek hiába,
Pedig én szeretnélek újra és újra,
Igaz mindez már hiába.
Fáj hogy mással látlak,
Fáj hogy nem vagy mellettem,
És fáj hogy nem vagy az enyém.
De tudd meg hogy még mindig ugyanazt érzem amit régen,
És ez az érzés örökre megmarad.
A szerelem nem múlik el,
Mert örökre bennem marad!
Nekem nem kell más,Csak TÉGED akarlak,
Csak TÉGED és senki mást!
SZERETLEK és nekem NEM KELL MÁS!!!!

A reménytelen szerelem sokkal költőibb, költői feldolgozásra sokkal alkalmasabb, mint a boldog szerelem. A költőt is sokkal jobban ihleti: mert az ihlet legfőbb táplálója a vágy, és az ember nem az után vágyódik, aki mellette van, hanem az után, aki messze, elérhetetlenül messze van. </3

---

 Ne sírj, mert vége lett - mosolyogj, mert megtörtént! 
Nem azt kell sajnálni, ami volt és elmúlt,
hanem, ami lehetett volna, de nem volt...

A szív szeret, az ész tudja nemlehet,
Így ketten örök ellenfelek.
Az ész már felejt, de a szív remél,
Hiába az okos ész, a szív százszor többet ér.

Azon a napon a lány szíve gyászba borult,
úgy érzete a világ ellene fordult.
Egyetlen szerelme lemondott róla,
s már egy másik lány kezét fogja azóta...

Ott ül mellettem olyan közel, hogy akár meg is érinthetném,
és mégis olyan távol, mintha csak a képzeletemben élne...

Néha úgy érzem el tuodm feledni,
nem is értem, hogy tudtam szeretni.
Majd eszembe jut egy régi emlék,
és rájövök, hogy őt szeretem még...

Hazudtál magadnak. Hazudtál nekem. 
Hazudtam magamnak. Hazudtam neked. 
Hazudtunk magunknak, és hazudtunk egymásnak. 
Hazudtuk, hogy gyűlöljük egymást. 
Hogy nem érdekeljük egymást, egyáltalán.
Közben egy pillantásért, érintésért megevsztünk volna, amit egymásnak adhattunk volna. De nem adhattunk. Nem engedték a többiek. 
Kezdem feladni... mikor jövünk már rá, hogy egymás nélkül nem lehet élni? Hogy becsaptuk egymát, megunkat, a szívünket, az utóbbit sokáig viszont átverni nem lehet...

Te vagy az, aki nekem kell,
Pedig tudom, hogy mégsem érhetlek el...! :'(

Miért nem hiszed el, hogy nem szeretek mást? 
Miért nem hiszed el nekem ezt a vallomást? 
Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém? 
Ha nem nekem születtél,miért születtem én?

Megprobállak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni... <3 :) :(

Nem mondom, hogy szeress, 
azt se hogy gondolj néha rám. 
Ha a szíved nem mondja,
én miért mondanám?

Hiába imádlak, hiába szeretlek, 
Más érzi a tüzét a ragyogó szemednek. 
Elűzöd az álmom, más érzi az ajkad, 
Tiéd volt a lelkem, de te nem akartad.

A tükörben már csak egy fél embert látok, 
a párja elveszett, másikat nem találok. 
Legyél te az enyém, s újra egy leszek, 
legyek én a tied és boldog leszek.

Ne sírj, ha valaki nem szeret, 
Mert a bánat megöli a szívedet. 
Szeresd azt, aki megérdemli, 
Lehet, titokban ő is ezt teszi. 
Ha az életedben boldog akarsz lenni, 
Előbb tanulj meg tűrni és szenvedni. 
Olyat szeress, aki téged is szeret, 
Hogy ne érje bánat a szívedet. 
Fájni kell a szívnek, ha szeret, 
Mert fájdalom nélkül élni nem lehet. 
Valakit megszeretni egy perc is elég,
De elfelejteni egy élet is kevés. 
Az élet oly gonosz, s mostoha, 
Szeretni megtanít, de feledni soha.

A legdrágább kő mindent karcol, 
de maga nem tűr karcolást. 
A legdrágább szív inkább vérzik, 
de nem sebez meg soha mást.

Tudod mi a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet.
Szívdobogva várni: s nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak.
Rózsákat őrizni, mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor  egy csókot koldulni.
Mással látni meg őt, s utána fordulni,
Kacagni, kacagni hamis lemondással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni. Ő sose tudja meg mi a bánat.

Van, aki könnyen eléri azt, akit szeret.
Van, aki sír, szenved, míg övé lehet.
Van, aki hamar tud feledni, van aki meghal,
Mert nagyon tud szeretni!

Szeretni úgy is lehet,
Hogy nem mutatod meg, 
Szeretni úgy is lehet, 
Hogy lábad megremeg, 
Szeretni úgy is lehet, 
Hogy csókolni nem mered,
Szeretni úgy is lehet,
Hogy könnyed megered. :'(

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni,
kicsike szobádból nem hiányzik semmi. 
De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, 
hófehér párnádon ott csillog a könnyem.

Gyűlölöm a Napot, mert érinthet téged. 
Gyűlölöm a Holdat, mert veled lehet éjjel. 
Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet.
Elmondani nem lehet, úgy szeretlek Téged.<3 </3 :'(

Hidd el egyszer elmegyek,
mindörökre elmegyek. 
Szíved fáj majd, lelked sajog, 
de okát nem találod.
Míg rádöbbensz egy hajnalon, 
könny csorog le arcodon.

Ne sírj, ha gyötör a bánat, 
csak kinevetnek, ha sírni látnak. 
A Te fájó szíved nem lesz attól könnyebb,
és nagyon kevés ember érdemli a könnyed.

Csak légy boldog! Én ülhetek a sarokban, de a te életed túl értékes ahhoz, hogy elvesztegesd... szeretlek... </3 :'(

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. 

Aki szeret, szeresd és öleld meg minden nap,mert ha nem teszed, megteszi más,és akkor hidd el, nem ő lesz a hibás...

Aki jobban szeret, az alulmarad és szenvedni kénytelen... :(

Fáradt vagyok, de nincs ki ringasson,
Álmos vagyok, de nincs ki nyugtasson,
Kell valaki a szívemenek,
El mondom csak néked: hiányzol!

Akkor jösz rá, hogy mennyire szeretted, amikor már elveszítetted... :'(

Az élet kegyetlen...csak akkor jösz rá ki volt néked, amikor végleg elveszítetted... </3 :'(

Hiányzik az összes veled töltött perc nekem,
Te nem látod, de fáj nekem.
Kellesz nekem, értsd már meg,
Nem elég, ha figyelsz, gyere ölelj meg...!

Megkérdezted, mi baj van. Mosolyogytam és azt mondtam, hogy semmi.
Ezután megfordultam és azt suttogtam: minden...

Mosolyogjak azért, metr Te a barátom vagy, vagy inkább sírjak azért, mert tudom, hogy soha nem lesz közöttünk barátságnál több...!?

Nehéz dolog mosolyt színlelni, miközben úgy érzed, darabokra hullasz.

Mi fáj jobban? Arra gondolni, hogy utálnod kellene őt?
Vagy az, hogy tudod, hogy ze nincs így...

Egyszerűen nem tudom elfelejteni, mert...
még mindig úgy SZERETEM... </3 </3 :'(

A szerelem olyan, mint a háború:könnyű elkezdeni,nehéz abbahagyni, és lehetetlen elfelejteni.

Akárhányszor az emberek megkérdik: Ti jártok?, el sem tudod képzelni, milyen fájdalmas azt mondani: Nem csak barátok vagyunk.

Van úgy, hogy valakit szeretünk,
de egymásé sohasem lehetünk.
Mert, amit az egyik kimond,
a másik nm érzi viszont.

Amikor a szívem dobog, csak érted hull a könnyem...

Bizonygathatnám magamnak, hogy nem illettünk össze és,hogy jobb így, de ez hazugság lenne, amit az eszem még elhinne, de a szívem soha.

Hiába szeretjük egymást, ez csak barátság..az egyik legjobb fajta...egyszer majd rájövünk, hogy ez igazi szerelem volt...de addigra késő lesz...pedig ez tényleg az volt...

Rámosolygok és úgy teszek, mintha minden rendben lenne, 
pedig belül fáj,hogy már nem szeret...

Néha az egyetlen dolog, amit még meg kell tennünk az, hogy utoljára átöleljük, aztán elengedjük egymást...

Tényleg ennyit ért az egész? Tényleg vége lett?
Tényleg nem érinthetem meg többé a két kezed...?

És ha soha többet nem hallom tőled már ezeket a szavakat, akkor is boldog leszek, mert mindörökre emlékezni fogok rájuk, hogy egyszer igenis kimondtad őket...

Későn fog rádöbenni, hogy mégis volt egy lány,
ki hibái ellenére is eszméletlenül tudta őt szeretni...

Elhatározta, hogy hallgatni fog, mégha az érzelmei megfojtják is...

Fáj, hogy elmúlt minden égő szenvedély, de az illatod még érzem, velem van, ne félj...!

Ha neked egy valaki kell, száz valaki is megkaphatsz,
De az a száz másik se pótolja azt az egyet...!

Akit elhagysz, az lesz az egyetlen, akire vágysz... <3 *.* :(

Tudom, hogy most nem lehet az enyém, 
mégis mindennél jobban szerteném.
Nem az a legfontosabb, hogy velem,
hanem akár mással, de boldog legyen.

Elfeledni a szépet oly nehéz,
Kerestem, kutattam, de mág máig bennem élsz.
Az én szívem nem nyílik meg másnak már,
Talán kell még egy év és egy hosszú nyár.
Minden könnycepp ő érte születik,
S miután az arcomon lefolyik,
Meghal, mint szívemben a remény,
Mert ő soha nem lesz az enyém...

Elengedtük, mi oly kedves volt nekünk, 
mi több volt, mint az életünk.
Kell, nagyon kell, mégis elengedjünk,
mert útra kél a remélt boldogsággal,
nem néz vissza mit hagyott a valóságnak.

Hadd folyjon könnyem, hogyha megeredt: 
Hisz a kihulló könnyek árán. Talán a szív is könnyebben feled!

Ha valaki elment,ne hívd többé vissza.
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment,és el tudott menni,
Nehezen akarva,de el kell feledni...

Nem kellene szomorúnak lennie a szívnek,
Elhagytál, becsaptál, nem vigyáztál rám,
Tönkretetted az életem és megbolondítottál.

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk. 
Gyűlölni kell, hogy újra szeressünk.
Kell tudni: nevetni, kacagni, sírni. 
Valakit elhagyni, aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!

Újra péntek, megint vége egy hétnek,
de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek.
Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok,
minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.

Fáj a lét, a létezés, a lefekvés és az ébredés.
Fáj a múlt és fáj a jelen, mindazért mert nem vagy velem.

Kevés rá minden szó, hogy elmondjam mit érzek,
Egyszerűen csak Te kellesz és nagyon félek.
Gyenge vagyok nélküled és üres,
Csak a könnyeim, a négy fal próbálnak vígasztalni helyetted.
Talán túlságosan is szeretlek,
Talán magam sem értem, mit miért tezsek, hogy miért így érzek...
Érzem, nem számít túl sokat ez a pár szó,
Szíved már nem ragakszkodik hozzám úgy, mint máskor.
Tudom, hogy lassan már midnne hiába,
De bocsáss meg, így talán könnyebben fulladok a magányba.
Soha senki nem volt még enynire fontos nekem,
De megöl az érézs, hogy tudom elvesztettem.
Nemrég még érzeztam, ahogy mellettem vezsed a levegőt,
Ahogy megölelsz és átölelsz szeretőn vigyázva rám...
És most hirtelen minden összedőlt...!?
Nem tudnálak, nem tudlak elfeledni Téged,
Rólad szól minden, ami még éltet,
Minden, ami a boldog élet.
Bárcsak visszapörgethetném az időt, a perceket,
Sajnálom szerettelek,szeretlek Téged...!

Nem igen akadnak olyan emberek, akik ne szégellnék, hogy szerették egymást, mikor szerelmük már megszünt.

Nem a szándék, hanem az idő veti végét a szerelemnek.

Mikor túlságosan szeretünk, nehét észrevenni, hogy már nem szeretnek bennünket.

Barátságot ajánlani, ha szerelmet kérünk a legkegyetlenebb.
Kő, melyet adnak, ha éhen kenyeret kérünk.

Semmit nem szeretne jobban a vágy, mint amit nem szabadna.

A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek.

A szerelem üldözi azt, ami illan, és elfordul attól, ami kínálja magát.

Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad.

Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.

Üres az ágy, és nem jön az álom,
nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend és hallgat az élet,
rám tör egy érzés: SZERETLEK TÉGED! </3 </3 :'( :'(

Nem tudom miért csak ennyi időt szánt nekünk a sors, de ez a kevés idő is örökre a szívemben marad.
Minden egyes veled töltött perc örök elmék marad.

Csalódtam benned élet... máshogy képzeltelek el.

Hányszor elmentél, hányszor gondoltam, így van ez jól, és hányszor visszaimádkoztalak,
pedig mindig azt hittem, hogy most a távozásod az utolsó volt, többet nem távozol, mert
aki nem érkezik, az többé nem megy el. És most, hogy mondtad, hogy megmondtad nekem,
ne várjak rád, többet nem jössz, most valahogy nem értem, és ahogy az idő múlik, egyre
kevésbé értem. Nem értem, a szavakat nem értem, nem tudom, elfelejtettem, hogyan kell
nem várni rád. Az eszem tudja, a szívem nem érti, hogy azt jelenti vége, hogy többet
nem jössz vissza miattam, nem jössz vissza azért, mert tudod, várok rád, és már nem is
akarom, hogy gyere, mert egyszer úgyis magamra hagysz, és nem akarnám elölről kezdeni.
Talán valamikor eltávolodok annyira, hogy nem leszel benne a gondolatomban, félve és
remélve, hogy egyszer megérkezel. Egyszer talán végleg becsukom a kiskaput, lelkemnek
kapuját nem hagyom nyitva résnyire, egyszer talán a reteszt is ráhúzom.

Köszönöm. Folyton csak köszönök mindent, minden egyes szavadat felém. Sokat tanultam tőled.
Annyira szeretném ha boldog lennél. Abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni...
Hidd el... Tudom... Hiányozni fog mindened... a nevetésed, az érintésed a csókjaid.
És tudom vissza fogom sírni. Igazad volt, tudtam én is hogy így lesz, de erősnek kell
lennem, hiszen ez az élet. Még ha könnyekkel küzdök hónapokig is ...SOSE FELEJTELEK EL.
Soha nem leszel számomra Csupán Csak Egy Ember. Mindig is leszel valami, valami fontos,
akit sohasem fogok elfelejteni... Emlékzeni fogok rád mindig, ígérem neked.

Az érzés, hogy nem jön vissza többé, a könnyek, melyek hiába születnek, az emberek, kik örökké szeretnek... a szívek, melyek soha nem feledték, és az elmúlás, az elmúlás az, mely mindenről tehet...az is, melyet elűzni végleg nem lehet."Szeretlek. Nem vagyok tökéletes, de bármire képes lennék azért, hogy boldoggá tegyelek.Valószínűleg nem veszed észre. Azt hiszed nem érzel semmit, és elhagysz. Hiszen te nem is akartál engem. Nem érdeked, hogy én boldog legyek. Viszont ha már csak a múlt köt össze minket, és eszedbe jutok, rájössz, hogy hiányzom neked, és legbelül, mélyen te is szeretsz. </3 <3

De egy mosolyba bújva még most is az arcodra fagynék...

Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Oldal: Szerelmes idézetek
Ez az oldi sokmindenről szól,nézd meg és lájkolj;):) *.*☺ - © 2008 - 2024 - laszlozolika.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat